A BoldogKarácsony. Négyen állunk a térben, a patak partján. Forog körülöttünk a világ, és itt cikáznak az elmúlt tíz  év kegyetlen bűnei. De legalább végre kibugyognak a szívből. Hát igen. Lehet, hogy most szakad el végleg. Nem találják az utat egymáshoz sehogyan sem, nem, nem, nem, világosan látom. De végre kiömlik belőlük, és lecsurog a vízbe a fájdalmuk. Erős ez a pillanat. Én már nem remegek, mint régen ilyenkor, bár most én kívül maradok, csak figyelek. Ez most az ő ügyük. Az is, ha többé nem látják egymást az életben; az is, ha apa utána megy az autóval az 81-esre ...ki tudja mi történik ott. De vissza hozza... ki tudja mi történt ott. Olyan igazi ez a pillanat. Ezért "nincs benne semmi karácsony, de hazugság sem." És ez megkönnyíti a lelkem.

Hát ez van, amikor összegyűlünk, egy nap alatt elfáradok. Holnap felülök a vonatra és visszamegyek Budapestre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.