Aznap délelőtt miközben szokásos utunkra indultunk E.-vel a játszótérre, szokatlan gondolat fészkelte be magát a fejembe: valami rosszat akarok csinálni. Nem is tudom, mondjuk lopni valamit a boltból, betörni egy elhagyatott gyártelepre és összetörni mindent, bedrogozva bemenni egy elit rendezvényre és ordibálni, meztelenre vetkőzni az utcán fényes nappal. Valami kamaszos őrületet akarok. Botrányt! Most azonnal ki akarok lépni megszokott kispolgári életemből, azt akarom, hogy szakadjon szét minden körülöttem!

Pár nappal korábban este a meleg radiátor mellett álltam meztelenül. Jóízűen nyújtóztattam a testemet, csend volt és sötét, és én azt éreztem, hogy gigászi erő van bennem. Hogy hatalmas vagyok, nagyobb mindenkinél! És hogy gyönyörű vagyok...

Visszagondolva szép fokozatosan, lépésről lépésre bontakozott ki bennem az erő. Már nem volt bennem félelem. Akartam a változást, akartam, hogy fájjon, és vágytam újra találkozni önmagammal. Olyan ritkán adatik meg...

Szóval aznap még minden a szokott módon zajlott: játszótér, ebéd, alvás, megint játszó, bevásárlás, egy kis vendégeskedés A.-nál, majd az esti fektetés. Aztán áthívtuk az öcsémet, hogy vigyázzon E.-re, és elindultunk. Két óra múlva pedig, pár perccel éjfél előtt, pontban teliholdkor megszültem második közös gyermekünket, békességben, boldogságban... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.