Függő vagyok.
Alapvető szükségletem az a különleges emberi közelség, ami világokat mozgat meg. A tiszta, csendes tekintet-váltás, ami mélyre hatol. A hiteles ember aranybarna ölelése, mely a gerincemből sugározva melegíti a hátam és annyira elringat, hogy álomba zuhanok a villamoson...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.